Ahogy öregedett, sok mindent megtanult, de bölcsebb nem lett. Valójában úgy érezte, egyre többet tud, és egyre kevesebbet ért.

Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

Ha az embernek nagy a baja, nem marad hely más bánatnak.

Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.

A kedvezőtlen fordulatok és a buktatók csak még érdekesebbé teszik a végső győzelmet.

Időt vesztegetni nem egy olyan súlyos dolog. (…) Az élet nem egy rohanás, hanem egy célbalövészet. Nem a megtakarított idő számít, hanem az a képesség, hogy a célba találjál.

Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.

A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.