Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.
Nem érti, miért töltik sokan az egész életüket azzal, hogy szétzúzzák az utakat, amelyeken nem akarnak végigmenni, ahelyett, hogy azon az egyetlen úton járnának, amely elvezeti őket valahova.
Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.
Miért kívánják tőlem, hogy ma is ugyanaz legyen a véleményem, mint hat héttel ezelőtt? A saját kijelentéseim zsarnokoskodjanak fölöttem?
A szeretet mindenek fölött való, a szeretetben nem fér meg a gyűlölet – de a tévedés igen.
Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.