Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt.
A bánat jól elvan magában, örömeinket viszont csak akkor élvezhetjük ki utolsó cseppjükig, ha van kivel megosztanunk őket.
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket – nincs középút.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
Az egyszerű dolgok mindig túl bonyolultnak tűnnek.
Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.