A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.
Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.
Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.
Gyönyörű az, ha az ember célba lát
S eléri azt, tűzön-vízen át.
A mindennapok elviseléséhez szükség van egy bizonyos szintű komolytalanságra.
Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.
– Ennek megisszuk a levit.
– Egyszer igen…