Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején.

Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.

A fiúk nevetnek a lányokon és amiken keresztülmennek miattuk, de akkor már nem fognak nevetni, amikor a saját lányuk arcáról kell letörölni a könnyeket, mert valaki ugyanígy bánt velük.

A szerelem nem ér semmit, ha nem vagy hajlandó elkötelezni magad. Nem csak arra kell gondolnod, hogy mit akarsz te, hanem arra is, hogy mit akar ő. És nem csak most, hanem a jövőben is.

A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.

A szenvedéseiért senki sem érdemel tiszteletet. (…) Ha valaki direkt szenvedni akar, az hülye, ha pedig muszáj neki, abban nincs semmi érdem.