Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.
Lehet valaki alkalmatlan a tudásra, de az erényre sohasem.
Sok embernek bátorságra van szüksége, hogy a szülői ház nyomásának ellenálljon, és kövesse álmait.
A járatlan utakkal az a helyzet, hogy többnyire jó okkal járatlanok.
A bátorság egy ponton túl már őrültség.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.
Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni – ez a barátság.