Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Tisztelni valakit – a szó igazi értelmében – csak az tud, aki önmagát is tiszteli.
Hogyha megszoktál egy embert, de akár egy helyet vagy életmódot, és aztán hirtelen le kell róla mondanod, fájó ürességet érzel utána.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Mindent igyekszünk úgy értelmezni, ahogy jólesik, és nem úgy, ahogy valójában van.
Becsületesen nem is lehet meggazdagodni!

