A legjobb környezet is börtönnek tűnik, ha nem áll módunkban tetszésünk szerint elhagyni.

Nem legyőzni kell az akadályt – hanem túljutni rajta. (…) A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.

Képtelen volt sírni – „ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez”.

Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.

Bizonyos élethelyzetekben muszáj lépni. (…) Dönteni kell, és ha döntöttünk, szilárdan ki kell tartanunk a döntésünk mellett.

Aki szent András napjára virradólag megakarja látni álmában, hogy ki lesz az ő felesége vagy ura, az előtte való nap böjtöljön.