Ha az ember ingoványos talajra téved és nem áll elég biztosan a lábán, azzal mindig felhívja magára az ellenségei figyelmét.
A hegycsúcsra sokféle út vezet. (…) Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.
Sok embernek adtam esélyt… De egy idő után elfogy az ember bizalma.
Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.
Jobb pengeélen táncolni, mint unalmamban kacsákat etetni.
Vagy kezdődő agylágyulásom van (…), vagy a világ egy bevásárlókosárban kerül a pokol bugyraiba.
Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére.