Talán nem is annyira azt kívánja az ember, hogy szeressék, inkább azt, hogy megértsék.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Életérzésem: egy olyan pokol fenekén vagyok, amelynek minden pillanata csoda.
Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!