Sokszor hullottam már térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok.
Talán jobb is, hogy sértegetnek az emberek: legalább megmentenek attól a szerencsétlenségtől, hogy szeressem őket.
Az emberek mindig csak azt hiszik el, amit el is akarnak hinni.
Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?
Mindenki arra vágyik, hogy fontos lehessen valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülünk szegényebb lenne az élete.
Az ajkak akusztikai hatása miatt szó szerint halljuk a mosolygást, amikor egy boldog emberrel beszélünk telefonon.
Megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.