Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet teremtette. Harminc évesen olyan, amilyenre az élet formálta. De ötven évesen olyan, amilyet megérdemelsz.
A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.
Aki nem hisz, annak mások sem hisznek.
A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.
Az üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik!
Ha valaki azt mondja, hogy megcáfolt engem, elfelejti: csak szembeszegezett bizonyos véleményt az én véleményemmel; ettől ugyan el nem dőlt még semmi.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?