Úgy gondolom, a Természet fantáziája annyival nagyszerűbb az emberénél, hogy sosem hagy majd nyugodni minket.
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.
Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.
Akinek nincs szíve, az csak a fülével hallgat.
A szerencséből se jó a nagy adag.
Az emberek azt hiszik magukról, hogy tudják, mit akarnak, pedig ez általában nincs így. Azért néha szerencsés esetben mégis beteljesül, amit akarnak.
Legyél igényes!