Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak.
Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket?
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
Bárcsak újra kezdhetném az életem! Most már tudnám, melyik útra ne térjek rá.
Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.