A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.
Az életben (…) számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is.
Az öngyilkosság végső állítás, egy búcsúzóul odavágott káromkodás a világnak.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
Az az áldozat, aki elhiszi, hogy minden lépését előre kiszámították, nemcsak megbénul, hanem ismeretközlőbbé is válik.
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.
Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.