Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.
A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat.
A zsenialitás alig több, mint képesség arra, hogy ne a megszokott módon nézzünk a dolgokra.
Ha elszomorodom, ha tehetetlennek érzem magam, ha pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszíthetem el azt, ami életben tart: a reményt.
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.
Végy egy jó whiskyt, sok jeget és hívd fel a legjobb barátodat…