Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.

Valahányszor szerelembe esik az ember, ugyanannyiszor ki is ábrándul.

A népszerű emberek végzetes természete, hogy többre becsülik azt, ami nincs még meg, mint ami már megvan.

A bölcsek kinn a világban válnak nagykorúvá, az élet szennye és fájdalma közepette.

Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.

Az ember megkeményíti magát, mert mások ezt várják el tőle. Azért leszünk magabiztosak, mert valaki bizonytalan mellettünk. Az ember végül is azzá válik, akivé mások szükségletei alakítják.

Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.

Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás.