A bizalom oázis a szívedben, amelyet a gondolkodás karavánja sosem ér el.
A név olyan, mint egy lobogó.
A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot.
Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.
Azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…