A szerelem nyelve amúgy se más. Némaság.
Poshadt vizű kút mellett üldögélve sosem találod meg a tiszta forrást.
Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.
Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: „miért?”, de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: „miért ne?”.
A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul.
Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.
Aki csak a tapasztalataiból él, az mindig a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?