Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.
A mindennapok elviseléséhez szükség van egy bizonyos szintű komolytalanságra.
Hallottál-e arról: ha másokra a szeretet szemével nézel, ők ugyanúgy tekintenek vissza rád?
Az ember soha nem tanul abból, amit mások mesélnek neki, mindent magunknak kell átélnünk.