Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?

Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.

A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.

A szenvedéseiért senki sem érdemel tiszteletet. (…) Ha valaki direkt szenvedni akar, az hülye, ha pedig muszáj neki, abban nincs semmi érdem.

Aki gondolatait a valóban létezőkre irányítja, annak nincs ideje arra, hogy állandóan lefelé nézzen az emberek ügyes-bajos dolgaira, s a velük való tülekedésben irigységgel és rosszindulattal teljék el…

A legtöbb ember ketrecét a félelem hozza létre, maguknak csinálják őket.

Nekem nem is kéne egy olyan férfi, akit nem tudok megbántani. És nem mennék hozzá olyanhoz, aki nem tud nekem fájdalmat okozni.