Azt mondják, a tisztességes alku után mindkét fél boldogtalan.

Amikor az emberek boldogok, mindig jók, de ha jók, akkor csak ritkán boldogok.

Tudom, hogy nem sok megfontoltság vagy józanság szorult belém, de rendelkezem valamivel, ami annyival többet számít: meg tudom szerettetni magam másokkal.

Ha egy életen át ugyanazt teszed is (…), legalább ne mindig ugyanúgy tedd.

Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.

Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást.

Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.

Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.