Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.
A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
A szeretet összegyűlve jószerencsévé válik, a harag összegyűlve balsorssá alakul.
Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitűnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.