A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.
A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek.
Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját.