Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.
Úgy tetszik, a szerelemben mindkét fél önmagának ellenkező nemű mását keresi: emiatt a szerelemben örökké keresni fogunk, anélkül, hogy találnánk.
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.
Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad.
Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti.
Nincs az a szenvedély, ami hiábavaló volna, és nincs az a szeretet, amit el kéne utasítani.
A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem hogy kifejezze!