Amit nem ismerünk, attól jobban félünk.
Az életvágy minden ember legtermészetesebb érzése.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.
Az ingának mindkét irányban ki kell lengenie: a düh mellett lennie kell mosolynak, közös nevetésnek is.
Az ember nem az által tanul meg élni, hogy mások életét hallgatja, hanem hogy a saját életét éli.
Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.