Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
Elkényeztetettségünkben hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy milyen rendkívüli nehéz volt az elindulásunk ezen a bolygón.
Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója.
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
Föl kell készülnünk az ellenfél támadásaira, képesnek kell lennünk arra, hogy a halál szemébe nézzünk, és akkor megvilágítja az utunkat.
A szánalom gyilkos érzelem. Annál csak a vak gyűlölet és talán a szerelem veszélyesebb.