Véleményem szerint a hit nem csak igaz időkre és szép napokra való dolog. Mire jó a hit, ha az ember feladja a küzdelmet, miután vereséget szenvedett?

Csak akkor van értelme a tudásnak, ha az nyilvánosságra kerülhet.

Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem.

Valaminek a helyes értelmezése és ugyanannak a dolognak a félreértése nem zárja ki teljesen egymást.

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.

Az ürülék arra emlékeztet, hogy senki sem követelhet huszonnégy órás tiszteletet.

Ha nyúl beszalad a faluba, tüzvészt jelent.

Aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.