Hiszen mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe.

Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk.

Nem szeretlek (…), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.

Ma az embereket ne a saját helyzeted, hanem az övék szerint ítéld meg.

Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik.

Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt.

Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.

Nekem is lenne okom keseregni, de valahogy nem vagyok rá alkalmas. Én boldogságra születtem.