Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.
Ha azt tudom mondani valakinek, hogy „szeretlek”, tudnom kell azt is mondani: „Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is”.
A világ legboldogabb emberei képesek legönzetlenebbül adni, ellentétben az önző gyűjtögetőkkel.
Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.
Az ember folyton becsapja magát. Legsűrűbben azzal, hogy tud valamit, hogy áttekint valamit.
Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak.
Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt.