A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.
Élvezned kell az életet, mert két másodpercen belül véget érhet.
Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévő köteléket, elszakad.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.
Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.
Az életben (…) sokszor kapunk sebeket, sokszor ránk taposnak, megbántanak, megsértenek, de értékünket mégis megtartjuk. Ha van.
Aki az álmait követi, az nem tétlenkedhet.
Mindent igyekszünk úgy értelmezni, ahogy jólesik, és nem úgy, ahogy valójában van.