A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
Mert mi a szerelem? Néha egyszerűen az, ha önmagadat adod, és hagyod, hogy akit szeretsz, szintén önmaga legyen.
Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.
Ne félj kimondani: „Hibáztam”
Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.
Nincs olyan, hogy teljesen tiszta lap. Minden új valami régi nyomában következik, és minden kezdetnek egy vég az ára.
Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.