Az ember csak azt a művet tiszteli, amit maga alkotott.

A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.

Egy meghallgatáson soha nem a legjobb színész nyer. Soha. Különösen a tévében nem. Az kapja meg a munkát, aki képes rá, hogy mindennap megbízhatóan teljesítsen.

Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek.

– A boldogság relatív. (…) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.

Az élet megváltozhat, és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket.

Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?