Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

Mindannyiunk szívében van egy királyi lakosztály, én befalaztam, de nem romboltam le.

Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!

Add mindenkinek a füledet, de csak keveseknek a hangodat!

Nevetségesen ironikusnak tűnt, hogy a kirakós játék darabjai épp akkor álljanak össze tökéletes képpé, amikor mindjárt megsemmisül.

Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.

Ha az asszony féltette az urát, megleste hova vizel az ura, utánna annak a közepébe leszúrt egy gombostűt. Ezután bátran ereszthette bárhová, mert nem volt ereje se kedve senkihez és semmihez. Ezt csak akkor lehetett feloldani, ha a férfi a felesége mellé feküdt, aki előtte beszúrta a tűt az ágyba.