Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.
Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.
Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.
Talán egy napon, évek múlva – ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul – képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.
Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.