Aki félt már valaha az életben, az tudja, hogy a félelem, ha kívül nem mutatkozik is, belülről rágja az embert. A mosolygás, a gőgös vagy bátor arcjáték csak a kívülállónak szól, önmagát senki sem tudja becsapni.
Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.
Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik.
Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.
Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.
Bizonyos keserű ízeket semmiféle édesítőszer nem fed el. Ha keserű, köpd ki.