Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.
Mindenki, még a csúfak is a szépekről álmodoznak, de soha nem juthatnak a közelükbe, mert ott vannak köztük a szépek és a még szebbek, és elállják az utat.
Minden probléma, amelyet valakinek sikerült megoldani, már megoldása pillanatában újabb problémákat szül.
A tétovázás gyengíti az akaratot. Nincs helye a kétségeknek. Cselekedni kell!
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
A szenvedély a szerelem egyik formája, de az még nem szerelem.
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.
Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?