Az éjszakai tervek reggelre mindig elromlanak. Az éjszakai gondolatoktól reggelre elidegenedünk.
Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.
Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk e világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.
Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.
Az élet nem lehet teljes egy kis őrület nélkül.
Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani!