A nemes ember mértéktartó beszédében, de kitűnik tetteivel.
Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.
Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.
A magány (…) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
Az igazi szeretet soha nem kényszerít.
Körülbelül három másodpercre van szükség ahhoz, hogy egy idegen valamilyen benyomást tegyen ránk.
A szerelem nem ismeri a hűséges meg a hűtlen szót.