A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.
Te akkor is teljesítsd a kötelességedet másokkal szemben, ha azok nem teljesítik a magukét veled szemben.
a családi vacsorákért.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.
Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!