A körülményeket én alakítom!
Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.
Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.
Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.
Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.