Szerelem és szeretet. A jó tulajdonságokat szeretjük – a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk.
Az álmok az elfojtott vágyak megnyilvánulásai.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.
Az ember mindig visszanéz, ha már nincs mit várnia.
A legjobb tanár éppen az, ki lassanként feleslegessé teszi magát.
Ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik – mit lehet könnyebben pótolni az embernél?
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?