Nem a halál rettenetes. Hanem várni a halált.
Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.
Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.
Amilyen ősi, oly biztos e tapasztalat: mondd meg, mivel dicsekszel, s én megmondom, mi hiányzik leginkább belőled.
Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz. De gondolatunk szerint cselekedni a legnehezebb.
El kell fogadnunk a halált, és a halál elfogadása által lassanként elfogadjuk majd az öregséget is, az elfogadás pedig mindig megkönnyebbülést jelent.