Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.

Amint a pénz motiválja az embert, már nem lehet olyan jó, mint az, akit a belső késztetés, a lelkesedés hajt.

Ki ismerhet meg jól egy másik embert? vagy az életét? (…) Minden életrajz hamis.

Tudom, hogy nem sok megfontoltság vagy józanság szorult belém, de rendelkezem valamivel, ami annyival többet számít: meg tudom szerettetni magam másokkal.

Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.

Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.

A depressziósok csak magukkal törődnek, és megnyomorítják a környezetüket.

Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!