Semmit sem gyűlölhetünk vagy szerethetünk addig, amíg meg nem értettük.
Egy bölcs ember mindig beismeri a hibáit, hogy a barátait megnyugtassa.
Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
Magányos lehet az ember, ha csak az üres, sötét ház várja, hogy üdvözölje.
Többet jelentett nekem, mint egy barát. Azért nem bírtam sehogy se elbúcsúzni tőle – mert szerelmes voltam belé. Őbelé is. Szerettem, sokkal jobban, mint kellene, és mégsem eléggé.