A féltékenység a köznépnek való. (…) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.
A jelenben nehéz élni, a jövőben értelmetlen, a múltban pedig lehetetlen.
Sose nyiss ajtót, csak ha megnézted, ki az! Sose feltételezd, hogy tudod, ki áll a másik oldalon!
Azoknak, akik tudnak magukon nevetni, több vidámságban van részük, több barátjuk van.
Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.