Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.
Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Egy hibák halmozásából álló élet nemcsak becsülendőbb, de hasznosabb is, mint egy tehetetlen élet.
Egy kis balhétól csak szórakoztatóbb az élet.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.