Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudományellenes, mint amilyen költészetellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik.
Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.
Mi is az a remény? Ahol az álmok kezdődnek.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá.
Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.
Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.