Minden emberi lény számára létszükséglet az önmagával való elégedettség.

Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.

Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?

Nincs olyan lélek, aki ne szeretne valamit, még akkor se, ha az csak egy emlék vagy eszme.

Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

Aki a kisebb ígéreteket megszegi, az a nagyobbakat is meg fogja szegni.

Azt mondják, mielőtt meghalsz, minden lepereg a szemed előtt. Ez igaz is. Ezt hívják életnek.