Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.

Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek.

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.

A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!

Nem vagyok felelős azért, hogy megfeleljek mások várakozásainak, nem vagyok felelős azért, hogy olyan legyek, amilyennek mások hisznek – az ő hibájuk, nem az enyém!

A gyereknek természetesen meg kell tanulnia olvasni, írni és számolni, de ennél fontosabbak a szerszámok, a sport, a színház, a zene, a szín és a szabadság.

A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.