Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél.
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.
A nő közönséges teremtmény, akit képzeletben fölmagasztosítottál.
A szerelemnek szüksége van távolságra, hogy levegőzni tudjon, mint ahogy a tűznek is szüksége van levegőre, hogy táplálhassa magát.
A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.
Talán nem pusztítom el úgy is az ellenségeimet, ha a barátaimmá teszem őket?