A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.
Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
Ma az embereket ne a saját helyzeted, hanem az övék szerint ítéld meg.
Nincs kockázat a szerelemben, és ezt te is meg fogod tanulni. Az emberek évezredek óta keresik és megtalálják egymást.
Mazochista vagyok. Továbbra is lesznek álmaim. Álmodozni fogok, amíg csak élek.